Az alábbi előadás egy nőnapi programon hangzott el. Természetesen nem szó szerinti lejegyzés, hiszen élőben mindig fejből adok elő, sohasem tartok felolvasott előadást, de igyekeztem felidézni az elhangzottak lényegét a cikkben is.
Nőnap
Miért éppen nőnap van, és nem férfinap? Jelenleg olyan patriarchális társadalomban élünk, amely nem csak az apai jogon alapszik, de erősen eltorzult a férfias, jang típusú energiák felé. Figyelem! Nem férfiakról, és a nők férfiak általi elnyomásáról beszélek, hanem jang típusú energiáról, és annak a túlsúlyba kerüléséről a jin (női) típusú energiák rovásárra.
A mai, modernnek nevezett társadalmaink az ilyen, jang típusú energiákat, tulajdonságokat tekinti értéknek, a női típusú energiákat értéktelennek vagy hátránynak tartja, s ezáltal kényszerít bele mindenkit többé-kevésbé jang típusú energiák mozgatásába. Ilyen jang tulajdonságok például a versengés (női párja az együttműködés), célorientáltság (a folyamat megélése helyett) és még sorolhatnánk. Azonban a társadalmaink akkor tudnának sokkal hatékonyabban (jaj, már megint egy férfi érték!) működni, ha a kétféle típusú energia kiegyenlítetten kerülne alkalmazásra. Mind a kettőnek megvan a szerepe a teljességben, és mind a kettőre szükségünk van ahhoz, hogy visszatalálhassunk az Egységbe.
Ezért van hát nőnap (bár most már férfinap is van, mert a fiúk nem bírták megállni, hogy ezt is el ne csenjék tőlünk – versengő természet ugye, nekik is kell ilyen), mert folyamatosan újra meg újra rá kell irányítanunk a figyelmünket a női típusú energiákra, a nőies értékekre. Amely, megjegyzem, nem a felfújt műcici, műszáj, műköröm, műhaj lesz – ezek éppen hogy jangos (bizony, férfi!) értékek. Az értékeket, archetipikus energiákat példaképek által figyelhetjük meg, ezért tehát női és férfi példaképekre egyaránt szükségünk van. Példaképekért pedig nekünk, magyar lányoknak sem kell nagyon messzire mennünk, tele van a történelmünk kiváló női alakokkal.
Három személyt hoztam ma el nektek, akiket szeretnék röviden bemutatni, mind a hárman a középkorban éltek. Amit érdemes tudni a nők helyzetéről a középkorban, hogy a nő a férfi tulajdonának számított, mindig szükség volt rá, hogy legyen egy férfi (az apja, a férje, vagy jobb híján a sógora), aki gondját viseli és gyakorolja a jogokat a nő javai felett. Mert hogy a nő gyámoltalan, meg kell védeni. De mitől kell megvédeni? Hát a többi férfitól. Talán egyszerűbb lenne arra ügyelni, hogy ne bántsák a nőket, és akkor nem lenne kitől megvédeni őket. Tehát ebben a korban egy nő nem érhetett el kivételes teljesítményt, nem lehettek önálló kezdeményezései. Ha mégis voltak, akkor a társadalom ellenszenvét vívta ki, és sokszor támadások céltáblája lett. Ezen támadások eszköze volt sokszor a szent inkvizíció – a boszorkánnyá kikiáltás automatikusan vagyonelkobzást is vont magával, ezen érdemes eltöprengeni. Nézzük tehát a három kivételes magyar hölgyet!
Árpád-házi Szent Margit
IV. Béla királyunk leánya volt, szülei már akkor felajánlották az egyháznak, amikor még a mamája hasában volt. Margit 3 éves korától zárdában nevelkedett, 12 évesen tett fogadalmat, és onnantól fogva élt rövid élete végéig a Nyulak szigetén, a mai Margit-szigeten. Margit a Szűz archetípusát testesíti meg. A női energia három fő archetípusa a Szűz, az Anya és az Öregasszony. A Szűz, aki érintetlenségéből és ártatlanságából merít végtelen energiát, az Anya, aki gyermekei védelmére kelve lesz anyatigris, és az Öregasszony, aki a bölcsesség erejével képes hatni. Ez a három tehát a női ERŐ, azaz, hogy világos legyek, nőnek lenni nem gyengeség. Más típusú energiák, másként megnyilvánuló erő a női erő, de attól még bizony erő, mértékében pedig nem feltétlen marad alatta egy jang típusú energiának (láttál már bevadult “anyatigrist”? na ugye…) Ezek az erők azok, amelyekhez mi is hozzáférhetünk, lehet, hogy mélyen le kell nyúlnunk magunkba, hogy felfedezzük őket, de mindenképpen megéri megtenni ezt.
Margit tehát a Szűz archetípust manifesztálja. Tisztasága, világi javaktól való elfordulása adott neki emberfeletti erőt, amely képessé tette az Égiekkel való kommunikációra is. Legendája szerint jövőbe látó tehetsége volt, és gyakran adott tanácsokat apjának politikai ügyekben. Szimbolikája is megjeleníti ezeket az értékeket; ha bemegyünk egy templomba, honnan tudhatjuk, hogy Szent Margit ábrázolást látunk? Mindig van nála liliom, ez az ártatlanságát szimbolizálja. Ezen kívül gyakran jelenik meg koronával, ami királyi származását jelenti, illetve olykor ez a korona fejjel lefelé jelenik meg, ami arra utal, hogy Margit a világi hatalmat megtagadta, kétszer is akadt volna kérője, de fogadalmát nem szegte meg, mindvégig maradt apáca.
Itt jegyezném meg Ráskay Lea személyét is, aki a Margit legenda egyik másolójaként maradt meg emlékezetünkben. Lea is egy tipikus példája volt annak, hogy nőnek kivételes eredményt elérni legfeljebb egyházi berkekben lehetett. Több nyelven beszélt (írt), a zárda gazdasági ügyeit intézte, közben másolt, fordított. Minden bizonnyal kivételes intelligenciával megáldott leány volt, aki így, Margitnak köszönhetően megmaradhatott a történelmi emlékezetünkben.
Báthori Erzsébet
Az egyetlen Báthory, akinek a nevét nem ipszilonnal írják, mégis mindenhol így fogod megtalálni, így hivatkoznak rá. Őszintén szólva nem mentem bele a neve írásmódjának miértjébe, pusztán érdekesnek tartom megjegyezni az eltérést, és azt, hogy az eltérő írásmódra az utókor fittyet hány.
Erzsébet a Fekete Bégként ismert Nádasdy Ferenc, kíméletlen és erős kezű hadúr felesége volt. Minthogy a férje ideje nagyobbik részében a török ellen harcolt, a ház körüli dolgokat Erzsébet intézte. Egy erős nő a középkorban, ez több is, mint veszélyes – természetesen nem másra, mint magára a hölgyre.
Emlékezetünkben ő képviseli Lilith archetípusát. Hallottál már a kettős teremtésről? A legenda szerint Isten először teremtette a földből a férfit és a nőt, Ádámot és Lilithet, azonban Lilith nem akart Ádámnak engedelmeskedni (nem akart alul lenni szex közben), ezért Ádám kért egy másik nőt, így kapta az oldalbordájából teremtett engedelmes Évát. Lilith kiűzetésre került, és innentől fogva gonosznak, a férfi-női kapcsolatok megrontójának tekintik őt. Az biztos, hogy van a női létnek egy ármányos arca is, de lehet-e valakit pusztán azért gonosznak nevezni, mert önállóságra törekszik, nem akar elnyomva lenni? Nem tudjuk, mi az igaz Lilith történetéből, de azt a fennmaradt korabeli iratok alapján már pontosan tudjuk, hogy Báthori Erzsébet történetéből nem sok minden.
Erzsébet gondjaiba vette a török harcok során feldúlt falvak női áldozatait, a megerőszakolt, árvává (férfi gyám nélkülivé) lett hölgyeket. Ez már önmagában vörös posztó lehetett a korabeli társadalom szemében. Jobbágyaival anyai szeretettel bánt, és egyet sem ölt meg közülük, ami a kor gyakorlatában ritkaságnak számított. Akkor miért maradt fenn mégis a magyar Drakulaként az emlékezetben?
A forgatókönyv mondhatni, hogy a szokásos. Özvegyen maradt, nagy birtokokkal, a birtokokra pedig mások is szemet vetettek. Mivel jogszerűen elvenni tőle nem lehetett, és mivel Thurzó uram udvarlási ajánlatát is visszautasította, jöttek az inkvizíciós vádak. A történészek ma képviselt álláspontja szerint egyértelműen koncepciós perről beszélhetünk Erzsébet esetében. A tanukból a vallomásokat kínzással csikarták ki, amit már a korabeli bíróság sem fogadott el bizonyító érvényűnek, ezután pedig gyorsan máglyahalálra ítélték és ki is végezték valamennyit (még mielőtt véletlenül elkottyantották volna, hogy vallomásuk nem igaz). Számos jel utal arra, hogy ez egy kitalált sztori volt, legfőképpen az a tény, hogy az Erzsébet ellen felhozott fő vád, nevezetesen az, hogy a megkínzott és kivégzett lányok vérében fürdött egyértelműen nem igaz, mivel az emberi vérben nem lehet megfürdeni, mert túlságosan gyorsan alvad.
Jogszerűen nem járhattak el ellene, nőként felségsértésért nem perelhették, arisztokrata származása miatt pedig a birtokait sem kobozhatták csak úgy el. A kínzással kierőszakolt vallomások sem ítélhették őt el, viszont előzetes letartóztatásba helyezték. Saját kastélyában befalazták egy szobába, ahol megőrült, és négy év rabság után meg is halt.
Szilágyi Erzsébet
Szilágyi Erzsébet pedig az Anya archetípusát képviseli. Ő volt az az igazi anyatigris, akit már a saját korában is “hős asszonynak” neveztek. Történetébe ott kapcsolódunk be, amikor megeskette az akkori királyt, V. Lászlót, hogy fiainak nem esik bántódása a Cillei Ulrik megölése miatt. A király ezt az esküt megszegte; Hunyadi Lászlót kivégeztette, Mátyást pedig bebörtönözte. Itt aktiválódik az anyatigris program. Erzsébet hadsereget szervez és levelet ír mindenkinek, akivel lehet beszélni az ügyben. Szilágyi Erzsébet levelét megírta… ugye mind emlékszünk erre? Ez az archetípus tehát így hat: minden követ megmozgat az ügy érdekében. Politikával, diplomatikusan és ha lehet, békével, próbálja a helyzetet megoldani, de eközben hadsereget is gyűjt, mert bizony egy anya nem tudja a fia kivégzését figyelmen kívül hagyni!
Mint tudjuk, ügyködése sikerrel járt, hiszen fiát, Hunyadi Mátyást magyar királlyá koronázták. Ezzel pedig a magyar nép ezer év óta tartó sorcsapásai közt az egyetlen felívelő időszakra került sor. Mai napig mondogatjuk, igaz? Meghalt Mátyás, oda az igazság. Egyedül Mátyás uralkodása idején zárkózott fel Magyarország a művelt nyugathoz. A budai udvar bármelyik itáliai reneszánsz udvarral felért. Kultúrában, katonai erőben nem akadt a térségben vetélytársa hazánknak. Ez tehát, a mátyási aranykor teszi Erzsébetet nem pusztán Anyává, de maga a megváltó anyjává.
Ez az anyai erő pedig visszavonul, amint elmúlik a veszély. Elérte célját, királlyá emelte fiát, onnantól fogva Erzsébet a birtokainak élt, s eztán már az Öregasszony bölcs erejével hatott: építkezéseket folytatott, az ő regnálása alatt épült fel Vajdahunyad várának jelentős része, és nem feledkezett meg a jótékony cselekedetekről sem, például ferences rendi kolostort építtetett szintén Vajdahunyad területén.
Érdekes, hogy míg Mátyás feleségeiről és -hez címzett rengeteg mű fennmaradt, az édesanyjáról még azt sem tudjuk, mikor halt meg pontosan. Mintha az udvar meg is feledkezett volna róla – bár nem biztos, hogy nem épp ő akarta ezt így. Még arcképmás sem maradt fenn róla, az a kép, amit sokáig az ő ábrázolásának tulajdonítottak, valójában egy férfit, Szent Ozsvát angol királyt ábrázolja. Az itt a blogban is látható kép jóval későbbi, Zichy Mihály munkája, amelyet Arany János Mátyás anyja című balladájához készült illusztráció.
Ők voltak tehát a nők, akikről ma beszélni szerettem volna nektek. Nagyon eltérő személyiségek, különböző női energiák archetípusai, de valamennyien nők, női erőt használó, nőiesen erős emberek. Ha példaképet keresünk, akiből erőt meríthetünk, nem kell tehát túl messzire mennünk. Elismerve természetesen minden nemzetbeli hölgy (és úr) eredményeit, azért tartsuk szem előtt, hogy bizony voltak nekünk nagyon vagány csajaink, már a középkorban is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: