Spirituális-ezoterikus körökben gyakran hallani, hogy segíts másoknak, akkor leszel boldog, ez tereli el a figyelmedet a saját problémádról, és a többi. Ahogy sok tanítást, a spiri-ego ezt is kiforgatja és ellen edfordítja. Mert a gyakori hangoztatás nem egyszer kioktató jellegű, felemelt mutatóujjú, elvárásokkal teli. Rálépked a “bűntudat”, “érdemtelenség”, “értéktelenség” gombjaidra. Te legyél Teréz anya, sőt, legyél egyenesen Jézus! Add oda mindened, szenvedjél, mert attól leszel majd tökre boldog. Hát tökre nem. Elárulok egy titkot a folytatásban.
Nem kötelező szenvedni
Ez a titok pedig olyasmi, aminek nem is kellene egyáltalán titoknak lenni: boldog attól leszel, ha boldog vagy, és nem attól, ha szenvedsz. Ha szenvedsz, attól csak szenvedni fogsz. Sőt, ha ezt bizonyos elvárásoknak való megfelelés érdekében teszed, akkor még az is előfordulhat, hogy te is elvárásokat támasztasz másokkal szemben, és majd számon kéred rajtuk, hogy ők is szenvedjenek. Hiszen te megtetted, és egyébként is, ez a rend, az embernek szenvedni kell, hogy boldog legyen. Ezzel a hozzáállással azonban senki más nem lesz boldog, mint az egód, aki megint győzelmet aratott. Megint besöpört egy “nekem van igazam” zsetont, mert bizonyítja, hogy szenvedni kell, és ha te annyira fejletlen vagy, hogy a szenvedés nem okoz neked örömet, akkor szenvedj még többet. Agyrém, nem?
Tisztázzunk néhány dolgot ezzel kapcsolatban. Először is mások segítése nem kell, hogy szenvedéssel járjon. Nem kell akaratod ellenére számodra fájdalmas dolgokat megtenned. Megteheted, de nem muszáj. Senki nem kényszerít erre a saját egódon kívül. Lehet, hogy van megfelelési kényszer, de az is az ego megfelelési kényszere, tehát ugyanoda jutottunk.
Téged mi tesz boldoggá?
Láttad Teréz anyáról a mosolygós képeket? Úgy nézett ki, mint aki szenvedett? Amit csinált, az neki szívbéli örömet szerzett. És ez nem azt jelenti, hogy neked addig kell terézanyáskodni, amíg el nem tudod kezdeni élvezni. Minden ember egy részről egyforma, de egy másik részről viszont teljesen különbözőek vagyunk. Mindannyian valami teljesen egyedi vonás kibontakoztatására születtünk a Földre. Sajnos az ego elhiteti velünk, hogy vannak bizonyos csapásirányok, és hogy például csak a pénztől lehetsz boldog, vagy örök boldogtalanságra vagy kárhoztatva, ha nincsen családod. Aki pedig még nem mer önmaga lenni, az sajnos könnyen elhiszi ezeket a fantazmagóriákat. Amikor karriertanácsadóként dolgoztam, személyesen is tapasztaltam, hogy igenis mindenkit más tesz boldoggá. Van, aki a takarítástól boldog, van, aki attól, ha másoknak jó frizurát, vagy grillázs cukorból szobrokat csinál. A legtöbb ember, de legalábbis elég sokan küzdenek a nyilvános beszéddel, sokan félnek tőle, hogy nagyobb embercsoport előtt szólaljanak meg. Ezzel szemben például én pont ezt élvezem, minél több, annál jobb, és én inkább akkor feszengek, ha 3-4 főből álló baráti társaságba kell belépnem. Tehát minden ember más, mindenkit más tesz boldoggá, így elfogadhajtuk (a fotók bizonyítékként szolgálnak erre), hogy Teréz anya boldog volt azzal, amit csinált. Ugyanakkor azt is, hogy mivel te nem Ő vagy, téged nem feltétlen ez tesz boldoggá.
A másokért “csinálásban” azonban mégis van valami. Talán ezt a szót egyszer valamikor régen félrefordították, vagy csak mi értelmezzük félre, de segíteni is nagyon sokféleképpen lehet. Alapból arra gondolunk, hogy hát adni kell a koldusnak, meg gyűjtsünk az árva kabócáknak, és hasonlók. Azonban spirituális értelemben az nem segítség, amikor valakit fixálsz abban a helyzetben, amiben már eleve találtad. Tudod, halat adni valakinek nem igazi segítség. Ez függővé teszi őt tőled, és lehetőséget kínál arra, hogy az egódat fényezd. Személy szerint én ezért nem vagyok az ingyenes spirituális munka mellett sem. Láttam nem egy olyan “tanácsadót”, aki ugyan pénzt nem fogad el, de olyan szintű egosimogatást söpör be, hogy nézni is félelmetes. Arról nem is beszélve, hogy az általa “megsegített” emberek nem fejlődnek, beleragadnak abba a bizonyos élethelyzetbe, miközben a “segítőn” függnek. És mi a beleragadás? Spirituális értelemben a legrosszabb dolog, vagy talán az egyetlen rossz, amit történhet: a beleragadás az halál. Ahol nincs áramlás, ahol csak a megszokás van, ahol a fejlődés lehetősége megszűnik, ott megáll a élet is.
Egy kedvezőtlen állapot fenntartása nem feltétlen jelent segítséget
Például, amikor valaki megkér, hogy menj el helyette a postára, mert egyrészt szorong, hogy nem őrzik meg a csomagját addig a pár napig, amíg ő maga érte tud menni (jóllehet, világosan rá van írva az értesítőre, hogy 10 nap), másrészt meg nem szeret a tömegben sorbanállni, akkor nem az a segítség, ha elmész helyette. Ha elmész helyette, akkor őt belefixálod a nyomorába, magadat meg a sajátodéba, ami lehet megfelélis kényszer, mártírkodás, vagy épp megmentői ego. Nem azt mondom, hogy ne tegyél másoknak szívességet, de ésszel tedd ezt. Például ne tedd meg, ha a saját rovásodra menne. Ha te is utálsz a postán sorbaállni, és pont örültél, hogy egy darabig nincs arra dolgod. Más a helyzet, ha amúgy is arra jársz, és a saját cuccodért is végig kell állnod a sort, akkor miért is ne.
Mi hát akkor a segítés, ha nem ez? Ha a spiritualitás nézőpontjából indulunk ki, azaz az élet maga a fejlődés, akkor azzal segítesz igazán, ha lehetővé teszed valaki számára, hogy a saját potenciálját kibontakoztassa, miközben te is bontakoztatod a tiédet. Ha te például különösen jól értesz ahhoz, hogy embereket megtanítsál énekelni, és élvezettel, emelkedett örömmel tölt el, amikor egy tanítványod mézízű hangja megszólal, akkor nagyon is helyes, ha segítesz énekelni vágyó embereknek kibontakoztatni ebbéli tudásukat. Talán köztük lesz egy következő Freddy Mercury. Az örömötök közös, és fokozza egymást. Egyébként a legtöbb kapcsolatban, azaz energiacserében erre érdemes figyelni. Ha csak az egyik örül, a másik szomorkodik, lemerül, kifárad, áldozatokat hoz, akkor nem segítésről és nem is közösségről van szó, hanem piócáskodásról, ami nem vezet sehova, amint fentebb is említettem, a pióca és a donor is megreked.
Valóban, ha vállalod, hogy a saját, rád jellemző tehetséged kibontakoztatásával másoknak segítesz, akkor sikeres lehetsz. Nem mindenkinek a pénz a siker, ezt is fontos leszögeznünk. A siker az, amikor azt csinálod, amit akarsz, és azt kapod az élettől, amit szerettél volna. Ha a te siker-mércéd a család, akkor attól leszel sikeres, hogy körülvesz a családod, az unokáid, ha igazi mátriárkává vagy pátriárkává tudsz válni. Persze lehet, hogy a sikered pénzzel is jár, de rendszerint azok, akik bármilyen sikert érnek el, a jelen áramlásában érik el azt.
Azzá válni, aki valójában vagy
Kedvenc példám a másokon segítő sikeres emberre Steve Jobs. Az ő álma az volt, hogy az emberekhez eljuttassa a számítógépet, hogy az egyszerű polgárok is használhassák a gépek tudását a kreatív ötleteik megvalósítása eszközeként. Ő álmodta meg és készítette el az első személyi számítógépet, amit rajta kívül szinte mindenki őrületnek tartott. Ugyan már, minek az embereknek számítógép? Ilyen bonyolult műveletekre a NASA-nak és egyéb hatóságoknak van szüksége. Mihez kezdene vele az egyszeri ember? Mint kiderült, Jobs jól ítélte meg, az egyszeri embernek is vannak ötletei, és végülis egy olyan eszközt adott a kreatív emberek kezébe, ami aztán sok-sok újabb ötlet és fejlesztés során olyan eszközt szült, ami ma már szinte nélkülözhetetlen a háztartásokban. A személyi számítógép és az internet segítségével dolgozhatunk (szinte már bármit, még az ügyfélfogadást is le lehet skype-on bonyolítani a legtöbb esetben), tarthatjuk a kapcsolatot a távol élő szeretteinkkel, kiélhetjük a kreativitásunkat, képeket, mozikat szerkeszthetünk, ugyanakkor szórakozhatunk is, amikor zenét hallgatunk vagy filmet nézünk ugyanezen eszköz segítségével. Maradibbak, mint én is, akár könyvet is olvashatnak ugyanazon a számítógépen, amelyik egyúttal az összes többi feladat ellátására is szolgál. Például most a macbookomon írom ezt a cikket egy kávézóban, miközben elütöm az időt, amíg egy baráti találkozóra várok. Hát nem csodálatos? Ugyanezzel a géppel szerkesztem a facebookon megosztott képeket is, és ezzel vágom a youtube-ra felrakott videóimat. Steve Jobs segített nekem, hogy valóra válthassam az álmaimat (amelynek központi eleme, hogy segítsek valóra váltani a TE álmaidat), és ő ezzel lett sikeres. Na nem én miattam, de az összes többi kreatív elme miatt, akinek segített. Az emberek játszani akartak, nosza, alkossunk játékot. Képeket akartak szerkeszteni, nosza, alkossunk képszerkesztőt. Vérszemet kaptak a képektől, és most már videót akarnak vágni, hát akkor készítsünk nekik videószerkesztőt is. Az emberek boldogok, mert megkapják az áhított eszközt, a segítő pedig megkapja a maga jutalmát, azaz a sikert. Jelen esetben ez elég masszív anyagi sikerrel is járt, de ha megnézed Steve Jobs fekete garbós képeit, valószínűleg nem a profit motiválta őt a leginkább. Mint ahogy a szintén nagyon sikeres, kiváló embernek, Elon Musk-nak is az az életcélja, hogy pozitív jövőképet tudjon adni az emberiségnek, és nem csupán az, hogy ő meggazdagodjon. Ennek ellenére nem árulják ingyen az elektromos autót, de dolgoznak rajta, hogy csökkenjenek a költségek, és minél több ember számára elérhető legyen.
Ha még nem találtad meg a rád jellemző, egyedi tehetséged, vagy még nem tudod, hogyan tudnád kibontakoztatni, kérj Akasha leolvasást, most már elérhető hagyományos módszerrel, emailben is*. Most bevezető áron 5.000.- forint. Születési dátum, idő és hely, valamint egy fénykép (lehetőleg szelfi) szükséges hozzá. További részletek és megrendelés emailben: shinbei78@gmail.com
Ha tetszett ez az írás, és úgy érzed, másoknak is örömére szolgálna vagy hasznára lenne, kérlek, hogy oszd meg! Köszönöm!
*Nem az email a hagyományos, hanem az, hogy írásban, levélben adják át neked. De milyen jó Steve Jobs találmánya, már nem kell félni, hogy a postán elkeveredik az Akasha értekezésed.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: