A szülő és a gyerek közötti kapcsolatot mindig a szülő indikálja
Ő jött előbb, ő az okosabb, és ami a fő, ő rendelkezik már töltetekkel, mire a gyerek megszületik. A gyerek tiszta lap. Legalábbis a fogantatásakor, mert bár a “megszületik” szót használtam, azért tudjuk, hogy a töltetek kiépülése már a méhen belüli időszakban elkezdődik.
kép: freepik
Természetesen minden gyerek máshogy reagál egy adott viselkedésre. Ugyanaz a dolog az egyiket bántja, vagy elhagyva, vagy szeretetlenül érzi magát tőle, míg a másik pedig egyáltalán nem veszi fel, de ettől még a folyamatot a szülő kezdeményezte.
Tehát az a szomorú hírem van számodra, hogy ha rossz a kapcsolatod a gyerekeddel, akkor azt csak belőled kiindulva lehet megoldani.
Sokan használják mentegetésre az előző életeket, karmikus feladatokat. Ez, amikor azt mondod, hogy “direkt ilyen szülőket választottam”. Ez egyrészt abból ered, hogy a gyerek automatikusan fel akarja menteni a szüleit. Sokszor évtizedeken keresztül, vagy akár soha nem tudjuk beismerni magunknak, hogy a szüleink rosszul bántak velünk. Másrészt pedig, főleg a valóban bántalmazó, nárcisztikus szülők esetében ők is ezt erősítik. Hogy TE vagy a rossz. Ő aztán mindent megtett érted, mennyi áldozatot hozott, és te mégis… A gyerek pedig nem csak, hogy tiszta lap, de ezzel együtt istenként tekint a szüleire, különösen az anyjára. Ami nem is egészen helytelen hozzáállás, hiszen anyutól kapjuk az életet, ő teremtett meg minket, őt ismerjük először. És később valószínűleg rájövünk arra is, hogy ebben apunak is volt szerepe. Amikor kicsik vagyunk, ők olyan nagyok és okosak, és mindent tudnak. Egy gyerek számára lenyűgöző, hogy anyu tudja, hogy működik a kilincs, hogy csak egy példát említsek. Felnőtt korunkban azonban, ha valóban szeretnénk felnőni, felelősséget vállalni az életünkért, és végre olyan dötéseket hozni, amelyek aztán boldoggá tesznek, akkor meg kell haladnunk őket. Le kell venni őket a piedesztálról, és tudatosítani, hogy ők is emberek. Az emberi lét minden hiányosságával és erényével együtt. A legkomolyabb gátja a boldogulásnak az lehet, ha a szülőket nem vagyunk hajlandóak a helyükre tenni. Ha az ego bevédi őket, ha azt hiszi, hogy az a szeretet, ha idealizálja őket, akkor konzerválja az előnytelen élethelyzeteket.
Persze ez nem azt jelenti, hogy mostantól utálni kell a szüleidet. Mint mondtam, helyére kell tenni őket. Hibáztak, nyilván, de hát ki nem? Emberek vagyunk, tesszük a tőlünk telhetőt, és a szüleink sem voltak ezzel másképp.
Az előző életekből hozott dolgokkal kapcsolatban pedig annyit, hogy minél régebb óta Akasházom, annál inkább azt látom, hogy akármit is hoztál, azt bármikor le lehet tenni. Ahogy egy buddhista tanító mondta egyszer valaki kérdésére, aki úgy érezte, rossz karmával született, és tudni szerette volna, hogy mit tehet ellene, hogy: menj be a zuhany alá, és mosd le. A jelenben bármikor van jogod és lehetőséged máshogy dönteni. És minden leckét lehetőség van máshogyan megtanulni, nem csak egyféleképpen lehet.
Ha például te azzal a karmával születtél, hogy meg kéne éljed, hogy valaki jól fejbevág egy lapáttal, ha én lennék az, aki megteszi, akkor mégis csak én vagyok felelős a tettemért. Mert attól még, hogy te akarod, nekem nem kötelező részt venni benne. És ha mind a kettőnknek a lapátos történet által kellene megtanulni valamit, biztos lehetsz benne, hogy még legalább ezer másik forgatókönyv van, lapát, és mindennemű erőszak nélkül is legalább ötszáz, amely alapján meg lehetne tanulni az adott leckét.
Szintén az Akashában látom, hogy a szülők emberré tevése és a kapcsolatoknak való megfelelés után a leginkább az áll útjában az emberek fejlődésének, hogy nem tudnak mit kezdeni a szabad akaratukkal. Ha boldog akarsz lenni, vagy legalább jól akarod érezni magad a bőrödben, fel kell nőni. Vállalni a felelősséget azért, ami a tied, és nem átvállalni azért, ami nem a tied. Pont olyan egyszerű, ahogy hangzik.
Ha tetszett az írás, és úgy érzed, másnak is segítségére lehet, oszd meg, kérlek!
Szeretettel: Helga
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: