A nagy emberek nem húznak le másokat, hanem felemelik őket

Már megint az egyetemmel jövök, de hát annyi élmény ért ott, és annyi megpróbáltatás, hogy nem tudom a fejemből kiverni 😂

Retorika órán azt tanultuk, hogy az igazi ász nem húzza le a vitapartnerét. Két okból.

Az egyik, hogy a tömeg hajlamos amellé állni, akit bántanak. Tehát, amikor másokat húz le valaki, akkor tulajdonképpen az ő rajongótáborukat gyarapítja. A másik, hogy ha én a vitapartneremet leszólom, akkor, ha győzök is a vitában, az az én érdemeimet kisebbíti. Elvégre egy kukac ellen könnyű győzni, nem? De ha a vitapartnerem erényeire helyezem a hangsúlyt, akkor a győzelmem esetén az még fényesebb lesz, hiszen nem akarákit győztem le, hanem egy szuper embert.Vannak országok, ahol ez nem valami ködös idea, hanem ilyen a közgondolkodás. Szoktam nézni a kovácsolós műsort a tévében (Tűzben edzett, a History-n megy), ami egy amerikai produkció. Négy kovács indul a versenyben, meghatározott idő alatt meghatározott eredményt kell megalkotniuk, és minden körben valaki hazamegy. Elég sok részt láttam, de eddig csak egy pasas volt, aki dühöngve ment el. Rendszerint a kiesők magasztalják az ellenfeleiket. Különösen a döntőben, ahol 10.000.- dollár a tét. A második helyezett semmit nem kap. Ők általában vagy a saját hibáikat elemzik, mit csinálhattak volna jobban, mit fognak legközelebb máshogy csinálni, vagy azt mondják, hogy megtiszteltetés volt ennyire jó ellenféltől kikapni.

Ma olvastam egy cikket egy kanadai hokijátékosról, aki életében először állt kapuba. A kapusuk lesérült, és bár ők voltak a hazai játékosok, ez egy gimis csapat, nem volt tartalék kapus. Így az egyik védő játékos állt be a kapuba. Rettenetesen nehéz úgy helytállni, hogy erre a feladatra eddig soha nem készültél. De a srác a csapatáért vállalta, hogy megteszi a legjobbat, amit tud. A mérkőzés szünetében az ellenfél kapusa nem ment le a pályáról, hanem odament ehhez a sráchoz, és tanácsokkal látta el, hogy hogy kell védeni. Minden alkalommal, amikor a srác kivédett egy lövést, az ellenfél kapus a jeget kocogtatta az ütőjével, ezzel biztatva a srácot, hogy milyen jó vagy!

Végül a vendég csapat nyert 11-0-ra. Biztos vagyok benne, hogy nem a kapus miatt, hiszen a hoki csapatjáték, tehát van ott mág sok másik játékos, aki a védekezsében segít, illetve akinek az a dolga, hogy támadjon. Egyszerűen az ellenfél annyival jobb volt (hogy lélekben vagy technikailag, az most nem is számít), hogy nem volt rá szükségük, hogy még esetleg bántsák, fikázzák, lehúzzák azt a szerencsétlen kölyköt, aki hősként kiállt a számára ismeretlen terepre. Ennyi. Ha tényleg jobb vagy, megengedheted magadnak, hogy ne lehúzd az ellenfeledet, hanem felemeld őt. És ez így van a jégkorongban, a szónoklattanban, és úgy en bloc az életben is.