Visszatérő téma a pénz és a spiritualitás kapcsolata. Szabad-e kérni, vagy egyáltalán elfogadni pénzt, anyagi ellenszolgáltatást spirituális tevékenységért, főleg gyógyításért? Miért szégyelljük, miért viszonyulunk legalábbis ambivalensen, ha nem eleve negatívan hozzá? Hogyan akadályozza a jólét hiánya a spirituális fejlődésünket? Lakshmi napja ihletésére ezeket a gondolatokat járom ma körbe.
A sátáni mumus – Mammontól Harpagonig
Lakshmi, a bőség és a jólét istennője
Az európai kultúrkör szinte hagyomány jelleggel stigmatizálja a pénzt és egyéb anyagi javakat. Rossz az, akinek pénze van, gonosz, aki szereti a pénzt, sőt, az ilyen személy eleve csak fösvény lehet, mások kihasználója és semmibe vevője. Nem tisztel se embert se Istent, egyetlen istene van, a pénz, Mammon, akit imád. Hivatkozhatunk bibliai eredetre, az aranyborjú imádásától kezdve Jézusig, aki nemcsak, hogy ingyen tanított és gyógyított, de a tanítványaitól is elvárta, hogy adják oda a teljes vagyonukat a szegényeknek (már, ha volt nekik). Népmeséinkben a gazdag ember gonosz és rosszindulatú, a szegény rovására akar megszerezni valamit, végül persze elbukik, így hát természetes, hogy a győztesként kikerülő, de szegény legénnyel akarunk azonosulni. És természetesen a magas- és populáris kultúrában is megjelennek az efféle hivatkozások; Harpagon, Moliére fösvénye mindennél jobban ragaszkodik a pénzéhez, néhány aranyért semmibe vesz bárkit, de a jelenkor népszerű műveiben is a gazdag ember az, aki mindenkin átlép, legázol bármit, még az emberélet sem elég értékes neki, ha pénzt lát a háttérben. Amint a Jupiter felemelkedésének nemesei, az Abrasax testvérek külön bolygókon tenyésztik az embereket, kizárólag azzal a céllal, hogy lemészárolva őket fiatalság elixírt állítsanak elő belőlük, amin természetesen ők maguk zsírosan meggazdagodhatnak.
Könnyű belátni tehát, hogy a mi kultúránkban valójában nehezebb normálisan viszonyulni a pénzhez, és egészséges viszonyt kialakítani vele, mint félni tőle, elutasítani vagy szégyellni azt. A programjaink ezen történetek alapján íródnak, tehát a spirituálisan és fizikailag is megfelelő, tiszta bőség megteremtéséért gyakran tényleg meg kell dolgoznunk.
Igaz-e, hogy mindenki pénzéhes, aki nem ingyen dolgozik?
Az alcím költői kérdés, hiszen erre te magad is tudod a választ. Te is fizetést kapsz a munkahelyeden, és mégsem valószínű, hogy pénzéhesnek tartanád magadat. Akkor miben más az, aki spirituális munkát végez? A programozó, a tanár, de még a villanyszerelő is “csak” szellemi javakból dolgozik, hiszen a tudása benne van a fejében, sőt jó eséllyel még az is lehetséges, hogy az iskoláit “ingyen”, azaz állami támogatással (végső soron közösségi összefogással finanszírozva) végezte el. Akkor a villanyszerelő miért kérhet pénzt, a reiki tanár pedig miért nem?
Valójában ezek a korlátozó hiedelmek mind csak a fejünkben vannak. Különböző hagyományok különbözően viszonyulnak a spiritualitás és a pénz kapcsolatához. A szufi hagyományban nem szabad ingyen osztogatni, vagy elajándékozni a tudást, mert jól tudják, az ingyen kapott értéket a legtöbb ember nem becsüli meg. Márpedig a tanítás eltékozlása az, hogy ha olyan embernek adod tovább, aki nem fog foglalkozni vele, nem alkalmazza a tudást, nem gyakorol a későbbiek során.
Míg az indiai vagy kínai hagyomány szerint az, ha valakinek sok pénze van, bőségben él, azt jelenti, hogy a szerencse istennője kedveli azt a személyt. Egy tanítónak, vagy bármilyen szakmát űző mesternek a presztízsét csak emeli az, ha szép nagy háza van, és a családjával együtt jómódban élnek. Hiszen, ha vagyonos, akkor az istenek kedvelik, márpedig, ha az istenek kedvelik, akkor csakis jó ember lehet.
A pénz spirituális energia és egyetemes érték
Áldozatot hozni mindig is kellett a tanítás oltárán. Igaz, Jézus nem a maga számára kért pénzt, hanem azt mondta, add a vagyonod a szegényeknek, de te vajon szeretnél-e olyan áron tanulni, hogy minden vagyonodról és értéktárgyadról le kell mondanod? Beleértve a lakásodat is, és minden egyebet, például a családi kötelékeidet. Szerencsére a mi világunkban erre most nincs szükség. A pénz mint egyetemes váltóérték átvette az igazán komoly, húsba vágó áldozatok helyét. Ma már sem az elsőszülött fiadat, sem egyévi termést, de még egy fiatal marhát sem kell adnod (általában) egy tanfolyamért vagy képzésért. Az ellenszolgáltatás nyújtása lényegesen leegyszerűsödött a pénz közbeiktatásával.
Azonban igaz az, hogy áldozatot hozni mindig kell. Nem másért, mint saját magadért. Az ellenszolgáltatás tulajdonképpen egy lemondás, és ez a fizetség lényege. Ahhoz, hogy megszerezz egy tudást, fizetned kell. Ahhoz, hogy tisztuljon a lelked, le kell mondanod a ragaszkodásodról. Valamint az emberek többsége jobban megbecsüli azt, amiért áldozatot hozott (legyen az akár idő vagy pénz, esetleg bármi más, de fontos áldozat). Egy egyetemi pszichológiai kísérlet során kimutatták, hogy az emberek jobb véleménnyel vannak arról, amiért fizettek. A kísérlet során a hallgatókkal rendkívül unalmas filmeket nézettek meg, a diákokat pedig két csoportra osztották: az egyik részük fizetett a mozizásért, a másik ingyen részesült benne. Azok, akik ingyen látták a filmeket, nem haboztak ócsárolni azokat, amikor a kiértékelő tanár a véleményüket kérdezte. Azok viszont, akik fizettek a filmnézésért, mind jobbnak találták a filmeket. Ezen belül is azok, akik 5 dollárt fizettek érte, pozitívabban értékelték az élményt mint azok, akik csupán 1 dollárért nézhették meg a filmet.
Mit jelent ez? Ha fizetsz, akkor jól be vagy csapva? Egyáltalán nem így van. A helyzet csupán annyi, hogy ha fizetsz, jobban odafigyelsz, jobban értékeled, amit kapsz, ezért jobban meg tudod fogni a tanítás lényegét. Sokan úgy érzik (még, ha nem is így gondolják, de a tudatalattijukban így működik a rendszer), hogy ami ingyenes, az értéktelen. És valamennyire így is van, hiszen aminek nem teremtünk megnevezett értéket, az nem is rendelkezik ilyennel. Nos hát, akár tanító vagy, akár tanulni akarsz, nyilvánvaló, hogy az átadott tudásanyag nem lehet értéktelen, nem igaz?
Az Ördög a részletekben
Valójában a probléma nem magával a pénzzel van, hanem a ragaszkodással. Ami a spirituális fejlődésünket megakadályozza, az nem az, ha tisztes körülmények (vagy bármilyen körülmények) között akarsz élni. A problémát az okozza, ha a pénzt eszköz helyett célként kezeled, és ha fölé helyezed más értékeknek. Ha megvizsgáljuk a bevezetőben említett történeteket, semelyiknek sem az a lényege, hogy valaki becsületesen, szeretettel és tiszta szívvel munkálkodott, amiből lett sok pénze, ami viszont undorító dolog. A problémát, az elakadást az áramlásban mindig az okozza, ha pénzt helyezik más érték fölé, és ha célként kezelik eszköz helyett. Ezt a hozzáállást, és ezt a túlzott ragaszkodást az anyagi javakhoz, képviseli a tarot kártya 15. lapja, az Ördög.
Mit jelent ez? Júdás eladta Jézust 12 ezüstpénzért, Harpagon is eladná Jakabot, csak pénzébe ne kerüljön semmi, és az Abrasax testvérek is mások halálából gazdagodnak meg. Ez pedig súlyos hiba. Egy eszközt célként értelmezni olyan, mintha szerelmes lennél a kalapácsodba pusztán önmagáért, és nem a kalapálás öröméért vagy hasznosságáért. Nem is engednél senkit sem kalapálni vele, sőt, akár meg is ölnéd azt, aki hozzá akar érni, netán kalapálásra használni azt. Ugye, milyen betegesen hangzik? És ugye, azért még soha nem jutott eszedbe, hogy valakinek nem szabadna kalapáccsal rendelkeznie, vagy kalapálnia, főleg pedig, hogy bűnös dolog ács szakmában dolgozni.
A pénzt tehát helyén kell kezelni. Elsősorban tudatosítani, hogy ez is egyfajta energia. Áramlásban kell tartani ahhoz, hogy egészséges maradjon ez a terület. Másodsorban pedig tisztában kell lenni azzal, hogy az öröm szerzésének eszköze ez, és nem pedig az öröm célja maga. Még az sem kitétel, hogy “tisztesen élj meg”, mert kinek mi a tisztes? Van, aki nagyon kellemetlenül érzi magát a bőrében, ha nincsen legalább egy vitorláshajója, míg másoknak az a kellemetlen, ha háromnál több szobát kell belakniuk. Nem vagyunk egyformák, mások a céljaink, ennélfogva nem ítélkezhetünk mások, de igazából még önmagunk felett sem.
Örülni pedig nem bűn. A Teremtő arra alkotott minket, hogy boldogok legyünk. Csak az ego az, ami elválaszt ettől a boldogságtól. Ami elhiteti velünk, hogy nem lehetünk boldogok, vagy csak mások rovására, és ezért ránk pakol egy rakás blokkot, gátlást és korlátozó hiedelmet. Az örömben vagy boldogságban megint az a lényeg: mások rovására nem lehetsz tartósan boldog. Tehát hidd el, meglehet neked az a motorcsónakod, de nem kell hozzá meglopni, becsapni, vagy kihasználni senkit sem. És az ekként szerzett vagyon hosszas és tartós, isteni örömet okoz. Természetesen szót keríthetnénk a megosztásról is, azonban ezt a passzust most szándékosan hagyom ki. Ne mentegessük magunkat azzal, hogy igen-igen, ha nyernék a lottón, akkor ennek meg annak adnék belőle. Ha így állsz hozzá, soha nem fogsz nyerni, mert a nyereményedet az Univerzum a te számodra utalja ki. Másoknak is majd elküldi, ami nekik jár. Ha eleve jótékonyságra akarsz nyerni, azzal azt mondod az Univerzumnak: nekem nem is kell a pénz, mert emennek meg amannak akarom odaadni, erre tehát az Univerzum válasza az lesz, hogy rendben, neked nem is adok pénzt. Persze szeretnél a gyerekeidnek lakást venni, az unokáidról gondoskodni. De hidd el, még róluk sem tudhatod, nekik milyen feladataik és tölteteik vannak. Lehet, hogy már rég lehetnél gazdag, ha nem azon járna az eszed, hogy olyanokba töltenéd a pénzt, akik még nincsenek arra megérve, hogy rendelkezzenek azon bizonyos összeg felett.
Tehát ma (vagyis első körben) csak a saját szükségletekről beszéljünk, csak erre gondolj, ezért imádkozz. Az adakozásról és a megosztásról pedig majd legközelebb fogunk értekezni.
A pénzhez fűződő viszony megtisztítása
Hogyan működik ez a gyakorlatban? Hogyan lehetséges egészséges viszonyt kialakítani a pénzzel? Először is tudatába kell kerülnünk, hogy a jelenlegi viszonyunk vele – ha nem is egészségtelen, de legalábbis a jelenlegi helyzetünk ezen hozzáállásunknak a következménye. Azaz, ha valaki úgy érzi, hogy nincs pénze, vagy nagyon keményen kell megdolgoznia a pénzéért, esetleg olyan gondolata támad, hogy mások nem érdemlik meg azt, amijük van, akkor az az illető személy ne csodálkozzon rajta, ha anyagi nehézségekkel küzd, és nincsen annyi pénze, amennyire szerinte szüksége lenne. Tehát első lépésben próbáljuk meg a pénzhez kapcsolódó hiedelmeinket feltérképezni és tudatosítani, azaz a tudat alatti szintről, ahol korlátlanul képesek hatni, és ahonnan teljes mértékben képesek az életünket irányítani, emeljük fel a tudatosság szintjére ezeket a blokkoló tényezőket. Amikor pedig már sikerrel tudatosítottuk őket, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy kivegyük a kezükből az irányítást. Tehát, amikor például bekapcsol egy ilyen hiedelem egy aktuális döntési kérdésben, akkor tudunk neki nemet mondani.
Például, ha az a hiedelmed, hogy nem fogadhatsz el pénzt a tevékenységedért – mondjuk segítettél Mari néninek kimosni a szőnyeget, és szeretne neked adni ötszáz forintot ezért, te pedig azt mondod, jaj, Mari néni, nem nem, én nem fogadhatok el ezért semmit. Hiszen szegénynek tetszik lenni – gondolod, amivel karmikusan megbélyegzed Mari nénit és önmagadat is – én pedig rendes vagyok – amivel pedig kizárod a rendesség és a jólét egyidejű jelenlétét az életeden. Ez az eredendő reakciód. De amikor már tudatosítottad, hogy milyen hiedelmek okozzák ezt – például az, hogy Mari néni csóró (pedig az a gazdag, aki adni tud, még ha csak párszáz forintot is. Azzal, ha nem engeded neki, hogy adjon, és viszonozza a szívességedet, nemcsak megakasztod az energiaáramlást, de meggátolod őt abban, hogy jómódúnak érezhesse magát egy pillanat erejéig, amíg ő van abban a helyzetben, hogy ad). Aztán meg az a hiedelem, hogy nem rendes, aki egy idős nénitől pénzt elfogad. És még az is, hogy neked csak szolgálni kell másokat, de cserébe nem fogadhatsz el semmit. Netán még az is, hogy nem érdemled meg a pénzt, te arra vagy ítéltetve, hogy egész életedben nélkülöznöd kelljen. Egy szó mint száz, amikor már feltártad ezeket a korlátozó hiedelmeket, akkor, még ha meg is jelennek egy gondolat erejéig, de képes leszel nekik nemet mondani. Akkor már eszedbe fog jutni, amikor az a mondat elhangzik, amikor a szituáció felmerül, hogy csak a korlátozó hiedelmeid nem engedik, hogy elfogadd azt a pénzt. A töltet kioldva akkor lesz, amikor teljesen a jelenre reflektálva, minden előítélet nélkül fogod tudni eldönteni, hogy elfogadod-e azt a pénzt, vagy sem. Mert bizony az, hogy rendeződik a pénzhez fűződő viszony, nem jelenti azt sem, hogy minden esetben adsz vagy elfogadsz. De ez a töltet nélküli állapot még lehet, hogy odébb van. A lényeg tehát annyi, hogy sem a másik személlyel kapcsolatban ne legyen előítélet (ő szegény, csóró, sajnálatra, szánalomra méltó), sem önmagaddal szemben (érdemtelenség, vagy negatív tulajdonságok kapcsolása a pénzszerzéshez).
Gyakorlatok a pénzhez fűződő viszony rendezéséhez
Ülj le kényelmesen egy fehér papír elé, és írd föl az első gondolataid, amelyek a pénzzel kapcsolatban eszedbe jutnak. Lehet ez bármi, például közmondások (a pénz nem boldogít, és társai), érzések és érzelmek (na az a BMW-s csávó biztos jól összelopta magát!), negatív tapasztalatok (az a rohadék főnököm, mindenkit kihasznál és megvezet, abból építi már a harmadik nyaralóját!). Gondold át, hogy gyerekkorodban melyik mese tetszett, amelyben megjelenik a pénz vagy a bőség gondolata. Mi a történet fonala? Hogyan viszonyultak a szereplők ebben a történetben a pénzhez, vagy más anyagi javakhoz? Melyik szereplővel tudtál azonosulni, azaz kinek drukkoltál, minek örültél a mese végén?
Milyen hiedelmeid társulnak a pénzhez, amiket valóságként élsz meg? Például a főnököd, akitől vagy aki által fizetést kapsz, valamilyen módon irányítja az életed? “Kussolni” kell, fel kell adni magadat, az önálló véleményedet, esetleg az egészségedet is kockára kell tenni a pénz és a megélhetés érdekében?
Első körben bőven elég annyi, ha jó sok ilyet összegyűjtesz. Nem feltétlenül kell a papírt kidobni vagy elégetni, mert később is folyamatosan juthatnak eszedbe még ide tartozó elemek. Nézegesd a listát, gondolkodj el rajta, minél inkább kerülj tudatába annak, hogy ezek az energiaszálak benned munkálkodnak.
A későbbiekben pedig neki lehet állni ezeket a szálakat oldani. Akár meditációval, otthon, magadnak, akár szakember segítségét igénybe véve, csoportos vagy egyéni oldás keretében (no igen, azért fizetni kell… 🙂 ). A tapasztalat azt mutatja, hogy vannak felszínes, alig zavaró töltetek, amelyeket tényleg elég egyetlen egyszer tudomásul venni, és máris elillannak. Ugyanakkor vannak mélyebben beivódott, szervesen beégett töltetek, amelyek akár karma által, előző életből erednek, akár gyerekkori programozás eredményei, de nehezebb tőlük megszabadulni. Ezeknél érdemes segítséget is igénybe venni a tisztításhoz.
Záró gondolatok
Ne felejtsd el, hogy végső soron a lényeg, hogy a világban minden energia. Az energia attribútuma pedig a rezgés és a frekvencia. Amire rárezegsz, ami benned megvan, azt fogod a külső világodban is tapasztalni. A környezeted ugyanis nem ellened van, csupán rád reflektál, visszatükröz téged. Ha szebb képet akarsz a tükörben látni, akkor neked kell a szobában összepakolni és kitakarítani.
A pénz is csupán energia, eszköz és nem cél, nem helyezhető sem a spirituális fejlődésünk, sem más emberi értékek fölé. Nem mehet a pénzed a megvilágosodás rovására, ugyanakkor ha rendezett a viszonyod vele, akármennyi pénzed lehet, nem leszel tőle kevésbé spirituális.
Most pedig munkára fel! Ideje pénzt keresni! 🙂
Szeretettel: Helga
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: