Útkereső körökben gyakran ellhangzik ez a mondat, és rendkívüli népszerűségnek örvend. Bevallom, sokáig elhittem még én is. Sőt, bár ezt már bánom, adtam is tanácsként másoknak. De talán nem is baj ez, minden szintnek megvan a leckéje, és talán ezt is ki kell pipálni ahhoz, hogy tovább léphess az önszeretet szintjére.
Mi a baj ezzel a mondattal? Először is, önmagad megváltoztatása ellentmond az önszeretetnek. A szeretet feltétel nélküli elfogadást és támogatást jelent. Ha tehát úgy érzed, meg kell változnod, vagy meg akarod változtatni magad, akkor nem vagy elfogadásban önmagaddal. Mivel pedig üres korsóból nem lehet tölteni, így másokat sem tudsz valójában szeretni. Az önmegváltoztatás igényéhez kapcsolódó érzések, bűntudat, önvád, frusztráció, vagy bármi, ezek mind elakadást jelentenek, nem vagy áramlásban, meg fogsz betegedni (idővel).
Hú, akkor most le se fogyjunk?
Meg legyünk bunkók, türelmetlenek mindenkivel? Ahogy egyre előrébb jutsz az önszeretetben, sok minden magától, organikusan változik. Ha például türelmetlenségedben sokszor bántasz másokat, akkor amíg a türelmetlenségeden dolgozol, a helyzet egyre rosszabb lesz. Próbálsz türelmes lenni, visszafogod magad, a szőnyeg alatt pedig csak gyűlik a töltet. Amikor az önszeretet, önmegismerés útján eljutsz oda, hogy fogod tudni szeretni a saját türelmetlenségedet, már nem fog zavarni mások lassúsága. A saját céljaid érdekében viszont fel tudod majd használni a türelmetlenség energiáját. Ez csak egy példa a sokból, de szeretek a türelmetllenséggel példálózni. Egyrészt, mert nálam már megtörtént a transzformációja, másrészt pedig azért, mert elég sokan panaszkodnak a saját türelmetlenségükre, tehát gondolom, ez egy népszerű téma.
A fogyással és más változásokkal kapcsolatban azt gondolom, hogy mindent létre lehet hozni szeretettel is. Tehát mondjuk ahelyett, hogy úgy gondolod, le kell fogynod, mert ronda kövér vagy, vagy így nem találsz pasit, vagy ciki vagy a strandon, lehet úgy is hozzáálni, hogy változtatsz valamit az életemen, ami a javadat szolgálja. Akkor már nem lefogyni akarsz, nem magadat akarod megváltoztatni, hanem számodra előnyös szokásokat akarsz kialakítani. Például minden nap sétálsz egy órát, kipróbálod a napközbeni böjtöt, és nem eszel olyasmit, ami nem esik jól. Az ilyen változtatástól, amit saját előnyödre vezetsz be, valószínűleg már azonnal jobban fogod magad érezni. Aztán, ha mellesleg még fogysz is tőle, az csak tiszta haszon.
A másik tévhit, hogy megváltozik a világod. Nem változik meg senki és semmi, hacsak nem ő maga is indikál változásokat a saját életében. Ez a része a mondatnak megint egy egocsapda, ami a bűntudat feneketlen kútjába ránt bele. Mert ha valaki rosszul bánik veled, akkor nyilván te vagy a rossz, és neked kell még dolgozni rajta. Te nem vagy elég fejlett. BULLSHIT. Ha egy hal vergődik a fűben, mert nem tud ott lélegezni, akkor az a normális, ha visszadobjuk a vízbe, és nem kezdjük neki mondogatni, hogy meditálj már rá, és oldd meg a problémádat, légy szíves.
Elméletileg persze mindent meg lehet így oldani, például meg lehet tanulni levitálni, de minek? Sokkal egyszerűbb jegyet venni egy repülőre. A levitálás azért jut mindig eszembe, mert van egy ilyen buddhista tanmese, miszerint egy ember negyven évet töltött azzal, hogy megtanuljon levitálni. Új tudása birtokában büszkén elment három bölcshöz, hogy megmutassa nekik a levitációt. Amikor behívták a szobájukba, az ember leült lótuszülésbe, majd levitálni kezdett. A mesterek bólogattak, az ember elégedett volt, hogy valami nagy dolgot hajtott végre. Miután kiment a szobából, a mesterek hangos kacajra fakadtak. Mert ki hallott még ilyen hülyeséget, hogy valaki negyven évet pazarol az életéből arra, hogy levitáljon?
Lehet persze a szemléletmódon valamelyest változtatni. Ha töltetem van, és amiatt zavar valami, ha a töltetet kioldom, a jelenség sem fog zavarni, de a jelenség még attól megmaradhat. Vagy legalábbis az az illető, aki ezt teszi veled, olyan fog maradni. Ha benned változik valami, kitisztul egy töltet, valójában sokkal valószínűbb, hogy a környezeted fog megváltozni. Tehát például az, aki eddig lealázott, amikor már lesz önbecsülésed, nem tisztelni fog, hanem eltűnik az életedből.
Sokan pont ezért nem tudnak gyógyulni, mert ők is érzik, hogy ha fejlődnének, ha még egy centivel, egy lépcsőfokkal tovább lépnének, akkor az emberi kapcsolataikban drasztikus változás állna be, erre pedig nem állnak készen.
Akkor minek az oldás, ha nem változik semmi? És ha csak úgy továbbállok, azt mondják, hogy viszem magammal a problémát, akkor most mi van?
Azt gondolom, hogy a fő irányelv legyen az, hogy jól érezd magad a bőrödben. Ha vacakul vagy, akkor menj el oldásra, legyen kipucolva, menjen, ami már nem kell. De az oldástól ne azt várd, hogy megváltozik az anyád, vagy a férjed. Az oldás abban tud segíteni, hogy ráláss a probléma gyökerére, és hogy “kinöveszd” magadban azt a kvalitást, ami majd előidézi a változást. Magyarul, ha például van egy férjed, aki bánt, megaláz, akkor az oldás azért kell, hogy rájöjjél, nincs erre szükséged, és kifejlődjön a magabiztosságod, és tovább már ne hagyd magaddal ezt csinálni. És ha hazamész, és azt mondod neki, te öregem, ha még egyszer bántasz, úgy itthagylak, hogy csak nézhetsz utánam, akkor ezt komolyan is tudod gondolni. És ha bánt, tényleg elmész.
Ezért én inkább arra cserélném a címbéli mondatod, hogy “ismerd meg a valódi önmagad, és alakítsd ahhoz a körülményeidet”. Nem, a világot megváltoztatni tényleg nem tudod, sem kívülről, sem belülről. De a saját körülményeidet bármikor megváltoztathatod.
Szeretettel: Helga
Ha tetszett az írás, és úgy érzed, másnak is segítségére lehet, oszd meg, kérlek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: